Hazugságok, pletykák terjesztése, durva, gonosz vagy fenyegető üzenetek küldése, heccelés és más kinevetése. Feltehetően mindenki találkozott már ezekkel a jelenségekkel az online világban, közösségi portálokon, chatszobákban, honlapok nyilvános kommentjei közt vagy különböző fórumokon. Mi lehet a háttere a neten tapasztalható agressziónak, és hogyan tudunk védekezni ellene?

A cyberbullying ma már jól kutatott és a különböző, diákságnak szánt prevenciós programokban is helyet kapó jelenség. Mint minden bántalmazás, a cyberbullying is három jellemzővel bír: szándékosság az elkövető részéről, rendszeresség és hatalmi egyenlőtlenség a felek között az elkövető javára. Sok olyan eset létezik azonban, amikor nem lehet a hagyományos értelemben vett bullyingról beszélni. Ezeket az online térben történő eseteket hívjuk elektronikus agressziónak.

Három ismérv különbözteti meg az elektronikus agressziót a bullyingtól. Az első és legtöbbet emlegetett az anonimitás – az agresszorok kiléte sok esetben nem ismert az áldozatok előtt. Az anonimitás leginkább a deindividuáció pszichológiai mechanizmusa miatt lényeges: például egy kommentelő nem képes racionális döntésre alapozva megválasztani viselkedését, hanem rögtön reagál egy külső ingerre, akár egy másik agresszív kommentre, ugyanakkor ignorálja, hogyan látják mások a viselkedését. A második jellegzetesség, hogy az esetek nagy részében nem szándékos a másik fél vagy csoport megsértése: például egy kommentelő nagy valószínűséggel egyáltalán nincs felkészülve arra, mit vált ki egy-egy megnyilvánulása, ugyanakkor sok esetben nem szándékolt agresszióról, csupán egy rosszul sikerült viccről beszélhetünk. A harmadik ismérv a folytonosság, mely az online tér sajátsága miatt egy egyszeri akció miatt is fennállhat: például egy feltöltött kompromittáló kép vagy videó folyamatos sérülést okozhat valakinek.

Az elektronikus agresszió jellemzően serdülőkorúaknál és fiatal felnőttkorban kutatott téma. Ennek oka egyrészt az életkori sajátosságokkal van kapcsolatban. Serdülőkorban a szülőktől való elszakadás előkészítése az életkori feladat. Ez jellemzően a kortársakkal való intenzívebb kapcsolat és a szülői normák elleni lázadás talaján valósul meg. A kortársak véleménye, a kialakult közös értékrend egyre inkább mérvadó a fiatal világában. Az internetes oldalak egyfelől lehetőséget biztosítanak új kapcsolatok kialakítására, másrészt az adott tematika miatt (mint például egy rajongói oldalnál) rögtön beszédtémát is jelentenek, szintén megkönnyítve a kapcsolódást. Kommunikációs nézőpontból tehát a barátokkal és családdal való online interakció a biztonság és kapcsolódás érzését adja a fiatalnak. Ugyanakkor

a kortársak között kialakult norma sok esetben népszerűséggel jutalmazza a másokat bántó, durva üzeneteket küldő személyt.

Hogy mi ezzel a probléma?

Sajnos az elkövető és az áldozat részéről is adódhatnak negatív hatások. Az áldozat sok esetben – hasonlóan a bullyinghoz – önértékelésének csorbulását tapasztalja meg, mely élete bármely részén okozhat gondokat. Az elkövető pedig egy hibás viselkedési mintát tanul meg, melyet a későbbiekben nem fog tudni eredményesen használni, hiszen más környezetben ugyanez a tett más (adott esetben elítélő) válaszokat vált ki a környezetből.

Ültessük át tapasztalatainkat!

Életünk azon területein, ahol az internetes felületek gyökeresen megváltoztatták a korábban bevett szokásokat, érdemes figyelni arra, hogy az adott kommunikációs tevékenység a való életben mennyire számítana agresszívnek. Ilyen terület például a randizás, társkeresés. A partnerrel való kapcsolattartáson kívül online üzenetküldő rendszereket használunk például vitatkozásra is. Az összecsiszolódás párkapcsolati fázisában a szemtől szemben vívott viták is gyakran okozhatják az egyik fél megbántását. Az írott szöveg olvasásakor, mikor a beszélgetőpartner testbeszédének „olvasására” nincs lehetőség, igen könnyű szándéktalanul is fájdalmat okozni. A partner online tevékenységének monitorozása, kontrollálása, korlátozása a párkapcsolatok nagy százalékában előfordul. Vajon a partner „offline” korlátozását mennyire élnénk meg agresszívnek? A zsarolás minden formája, a verbális agresszió ugyanúgy megjelenik online formában is.

Bár maga a technológia használata nem okozza a párkapcsolati erőszak hányadának növekedését,a kapcsolati határokat újradefiniálja, elmossa, így táptalajt biztosít a konfliktusoknak és az erőszaknak.

Érdemes tehát azt átgondolni, hogy a technológia milyen szerepet játszik kapcsolatainkban? Hogyan befolyásol egy párkapcsolati vitát, milyen megoldási stratégiák kialakításában segít, melyekben nem? Hol van az a személyes határ, aminek áthágása már kellemetlen, korlátozó?

A kérdések átgondolása után könnyebb lesz olyan saját szabályokat kialakítani, amik által egyszerűbben vehetjük észre, ha agresszív tevékenységgel találkozunk. Ezt minden esetben lehet jelezni az elkövetőnek, kijelölvén saját határainkat. Nagyon fontos, hogy

az érzéseink mindig validak, nem vita vagy meggyőzés tárgya, ha valamit nem komfortosnak élünk meg.

Ez még akkor is így van, ha az adott sértést eredetileg viccnek szánták.

Felhasznált irodalom:

Badaly, D., Kelly, B. M., Schwartz, D., & Dabney-Lieras, K. (2013). Longitudinal associations of electronic aggression and victimization with social standing during adolescence. Journal of youth and adolescence, 42(6), 891-904.

David-Ferdon, C., & Hertz, M. F. (2007). Electronic media, violence, and adolescents: An emerging public health problem. Journal of Adolescent Health, 41(6), S1-S5.

Draucker, C. B., & Martsolf, D. S. (2010). The role of electronic communication technology in adolescent dating violence. Journal of Child and Adolescent Psychiatric Nursing, 23(3), 133-142.

Pyzalski, J. (2011). Electronic aggression among adolescents: An old house with a new facade (or even a number of houses). In Youth culture and net culture: Online social practices (pp. 278-295). IGI Global.

Pyżalski, J. (2012). From cíberbullying to electronic aggression: Typology of the phenomenon. Emotional and behavioural difficulties, 17(3-4), 305-317.