Miért olyan nehéz barátkozni és hogyan szerezhetünk új barátokat felnőttként is?

Egyeseknek sosem könnyű új barátságokat kialakítani, de ahogy öregszünk sokszor még nehezebbnek, még félelmetesebbnek tűnhet barátokra lelni. 

Terápiás tapasztalatok alapján sokan mondják, hogy azért nehéz felnőttként barátkozni, mert a legtöbb ember a korral előrehaladva rugalmatlanabbá válik: már kialakult nézetei, szokásai és meglévő baráti köre van és ezeken már nem szívesen változtat. Legtöbbször ebben a “merevségben” az is közrejátszik, hogy korábbi rossz tapasztalatok miatt sérült valakinek a bizalma és jóval óvatosabban közelít egy új baráti kapcsolat felé. 

Egy 2020-as szociálpszichológiai kutatás tanulságai szerint két fő oka van, ami felnőttkorban nehezíti a barátkozást: egyrészt a már említett bizalmatlanság, másrészt egyszerűen a legtöbb embernek nincsen ideje azzal foglalkozni, hogy barátkozzon. 

De bármi is tartson vissza, egy biztos: a baráti kapcsolatok elengedhetetlenek a mentális egészség és általános jólét érdekében. 

Mit tehetsz, ha készen állsz felülkerekedni a félelmeiden és belevetni magad a kapcsolatépítésbe? Íme néhány javaslat, amit kipróbálhatsz:

Kezdeményezz kapcsolódást naponta 5 új emberrel

Elsőre elég félelmetesnek tűnhet – főleg, ha mint sokan köztünk, jelentősebb szociális szorongással küzdesz – ,de gondoljunk csak bele, hogy mennyivel tudjuk növelni az esélyeinket akkor, ha aktívan próbálkozunk. Hiszen, ha 5 emberből csak egyel is elindul egy folyamat, az pont egyel több, mint ha maradnánk a biztonságos komfortzónánkban és nem kezdeményeznénk. A próbálkozásdsal mindenképp csak nyerhetünk, hiszen, ha nem is alakul új ismeretség, tapasztalatokat és élményeket szerezhetünk magunkról és még a szociális készségeink is fejlődhetnek közben. 

Hogyan nézne ez ki a gyakorlatban? 

Érdemes nem verbális eszközökkel indítani: szemkontaktus, egy kedves mosoly, nyitott testtartás. Egy ilyen gesztus elég ártalmatlan ahhoz, hogy teljesen ismeretlen emberekkel is kipróbáld, minden komolyabb elköteleződés vagy következmény nélkül. Egy mosolyra nagyon nehéz nem visszamosolyogni. 

De tegyük fel, hogy akad valaki, aki szimpatikus mondjuk az esti aerobik óráról. Ilyenkor is rengeteg módon közelíthettek egymáshoz és nem kötelező egyből mélyenszántó önéletrajzi beszélgetésbe kezdeni (de természetesen lehet azt is!), elég egy egyszerű köszönés, érdeklődés (Szia! Neked, hogy tetszett a mai óra?), ami megnyitja a csatornát. 

Vezethetsz egy kis naplót, vagy telefonos jegyzetet a “kísérletezéseidről”, ha ez olyasmi, ami motivál téged és, ha épp jársz pszichológushoz, ezek alapján is meg tudjátok vitatni a fejleményeket, szorongásokat, sikereket. 

Érdemes nyitott szemmel járni és segíthet, ha úgy tekintünk mindenkire, akivel kereszteződik az utunk, mint potenciális barátokra. 

Szerezz új élményeket

Az egyik legegyszerűbb módja új emberek megismerésének, ha növeljük a színtereit a találkozás lehetőségének. Mindig is szerettél volna salsa órákat venni? Szeretnél megtanulni falikárpitokat szőni és épp indul egy tanfolyam a művelődési házban? Remek alkalmak, hogy miközben a tevékenység keretet ad (ami biztonságot nyújthat egy szorongást okozó új helyzetben), olyan emberekkel találkozz, akikkel az érdeklődésetek közös. 

Az élményszerzés lehetőségei pedig végtelenek… Néhány ötlet, a teljesség igénye nélkül: kirándulás, falmászás, könyvklub, online játék közösség, konferencia, tüntetés, koncert, webinárium, online csoportos edzés, társasjáték klub, főzőtanfolyam, önkéntes munka.

És ha ezek nem ihlettek meg, az a jó hír, hogy bárki megteremtheti a lehetőséget, hogy a saját elképzelései mentén alakítsa a dolgokat. Szervezz például te magad egy összejövetelt és tedd nyitottá az eseményt barátok barátainak is. 

Vedd fel újra a kapcsolatot régi ismerősökkel

Kezdd azzal, hogy megosztasz egy szívednek kedves közös emléket, amit együtt éltetek meg, ezáltal visszarepíted magatokat abba az időbe, amikor még közelebb voltatok egymáshoz. 

Érdemes az örömteli emlékekre fókuszálni, arra, hogy mi minden volt közös bennetek és ezen a ponton kevésbé középpontba helyezni, hogy miért szakadt meg köztetek a kapcsolat. 

A kapcsolat újraépítése közben lehetséges, hogy nyomasztani kezd a gondolat, hogy nem válik olyan szorossá a kapcsolat, mint “hajdanán”. Nyugodtan adj engedélyt magadnak arra, hogy csak alakuljanak a dolgok a maguk útján, a maguk ütemében, úgy, ahogyan “itt és most” természetes számotokra. 

Dolgozz a testbeszédeden

Mint ahogy feljebb már említettem, az első kapcsolódási lehetőség általában nem verbális. A figyelmünkkel, a testtartásunkkal, gesztusainkkal rengeteg információt kommunikálunk mások felé. Sokunkkal megtörténik, hogy saját szorongásaink miatt elzárjuk ezeket a kommunikációs csatornákat és ezt nem tudatosan csináljuk, ezért észre sem vesszük. Előfordult már veled, hogy egy új helyzetben kerülted a szemkontaktust, meghúzódtál a sarokban és igyekeztél minél kisebb teret elfoglalni, esetleg szorosan magadhoz ölelted a táskádat, ami így biztonságos falat képezhetett közötted és a rettegett külvilág között? Ne aggódj, mindannyiunknak ismerős ez a helyzet. De ha szeretnél, tudsz rajta változtatni úgy is, hogy közben ne veszítsd el minden biztonság érzetedet. 

Mi lenne, ha a legközelebbi ilyen alkalommal vennél néhány mély, lassú lélegzetet és leengednéd a kezeidet magad mellé, felemelnéd a tekinteted és körülnéznél? Segít, ha szándékosan megpróbálod a figyelmedet magadon kívülre helyezni (és nem azon morfondírozni, hogy éppen milyen kényelmetlenül érzed magad). A szituációtól függően például megnézegetheted mi minden van körülötted: mik, kik vesznek körül? miről beszélgetnek? érdekel a téma? Ha kívülről szemlélnéd magadat, szívesen megközelítenéd, akit látsz? Ha nem, mi ennek az oka? Tudsz rajta változtatni? Ha igen, akkor nagy eséllyel más is így gondolja. 

Légy figyelmes hallgatóság és tanulj valami újat a másikról

A figyelő, értő hallgatásnak nagy ereje tud lenni a kapcsolódásban. Próbálj meg úgy belehelyezkedni egy-egy beszélgetésbe, mint aki szeretne valamit tanulni a másiktól. Figyelj arra, mi az ami a beszélgetőpartnered mondandójából gondolatébresztő volt, inspirált, újdonságot mondott? Vigyél magaddal a párbeszédből valamit, ami egy mélyebb kapcsolódás lehetőségét alapozhatja meg. 

Sokan azt feltételezik, akkor lehetnek csak hasznosak, ha valami konkrét tanáccsal, cselekedettel tudnak szolgálni de ezzel nagyon sokszor inkább ellentétes hatást érnek el. Ahelyett, hogy elmondod szerinted, hogy kellene gondolkodni az adott kérdésről, próbálj meg afelől érdeklődni, hogy milyen élmény a másiknak ezeket megélni? Mit érez, gondol ő ezzel kapcsolatban? Mire lenne szüksége? Mire lenne szüksége tőled? Ezután annyi a dolgod, hogy figyelsz és meghallgatod. 

Te lehet, hogy úgy érzed, nem tettél semmit, de ő nagy valószínűséggel azt érzi, hogy fontos, hiszen figyelsz rá, értékes, hiszen ráfordítod az idődet és kompetens, hiszen nem veszed el tőle a megoldás lehetőségét. 

A bizalom építéséhez fontos, hogy el tudj vonatkoztatni magadtól (ezt hívjuk decentrálásnak, vagyis, hogy nem magadat teszed a középpontba) és be tudj lépni a másik ember élményvilágába.

A végére pedig a százmilliós kérdés: 

Te tudnál saját magad legjobb barátja lenni?

Amennyiben erre a válaszod bizonytalan, netalán kategorikus NEM, érdemes lehet egy pszichológussal beszélgetni ezekről a bizonytalanságokról. Hiszen akkor tudod beletenni magadat leginkább egy kapcsolatba is, ha saját magadat el tudod fogadni, szeretni és megbecsülni. Miért? Hogy a jó öreg l’Oréal szlogennel éljek “mert megérdemled”. Amíg ezt nem tudod elhinni, addig nagy eséllyel nehézséget fog okozni számodra elfogadni azt is, ha valaki megbecsül, elfogad, szeret téged, hiszen ez nem illik a saját magadról kialakított képedbe. 

Pszichológust keresel? Vedd fel velem a kapcsolatot a fruzsina@kilatas-tanacsadas.hu email címen.

 Itt megtalálsz: https://www.kilatas-tanacsadas.hu/team/fruzsina/ 

(az angolnyelvű cikk, ami alapján ez az írás készült, itt érhető el: https://www.today.com/life/relationships/how-to-make-friends-as-an-adult-rcna42008 )