Miért van az, hogy egyes kapcsolatok hosszantartók, más szerelmek viszont tiszavirág életűek? Mi a különbség a szenvedély és az intimitás között? Miben más, egyáltalán különbozik-e a baráti kapcsolat egy párkapcsolattól? A válasz az, hogy nem mindig… És hogy miért nem, azt következő cikkünkből megtudhatják!
Elsőre butaságnak tűnhet elméleti modelleket felállítani a szerelemről, azonban Robert J. Sternberg a Cornell Egyetem Fejlődéskutató Professzora 1986-ban megjelent tanulmányában megalkotott egy közérthető és jól átlátható modellt a szerelmi kapcsolatokról, ami mindenki számára informatív és elgondolkodtató lehet. Sternberg a szerelmi kapcsolatot három fő összetevő kombinációjaként írja le, amelyek vizuálisan szemléltetve egy háromszöget formálnak, ilyen módon megalkotva a szerelem háromszög elméletét.
Mi az a három fő összetevő, ami metaforikus szerelmi bájitalunkhoz szükséges?
Íme hozzávalóink:
- intimitás
- szenvedély
- elköteleződés
Attól függően, hogy mely összetevők vannak túlsúlyban vagy melyeket hagyjuk ki teljes egészében, más-más szerelmi „ízvilághoz” vezetnek.
A lángoló, intenzív ízek kedvelőinek ajánlunk egy jó adag szenvedélyt, azonban vigyázni kell, mert hamar kimerülhetnek az ízlelő receptoraink.
Az intimitás pihe-puha lágysága a vattacukor könnyedségét és az elalvás előtti kakaó biztonságot árasztó nyugalmát ötvözve a meghitt pillanatokra éhezők mannája.
Az elköteleződés pedig, mint egy jó kenyér, talán a legmunkaigényesebb. A gyúrás és kelesztés összehangolását – hogy mikor dolgozzunk a tésztán és mennyi ideig hagyjuk magára a megfelelő körülmények között kibontakozni -, leginkább a gyakorlás és hosszú tapasztalatgyűjtés során tökéletesíthejük, az eredmény viszont annál kielégítőbb lehet.
A főzéssel kapcsolatos hasonlatokból talán elég is lesz ennyi és akkor lássuk, hogyan is definiálható – a maga komolyságában – a három komponens, és milyen típusú kapcsolatokat eredményezhetnek.
Intimitás
„Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség. Arról kell tudnunk beszélni, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és képesnek kell lennünk nyitott szívvel és elmével meghallgatni a másikat.” (Brené Brown)
Az intimitás olyan érzésekkel kapcsolatos, amik a másikkal való szeretetteli kapcsolódáshoz, biztonságos kötődéshez segítenek hozzá. Ilyenkor válik lehetővé a meghittség megtapasztalása. A fenti idézet nagyon szépen megragadja a lényeget, hiszen ahhoz, hogy vágyainkat, szükségleteinket, örömünket és bánatunkat meg tudjuk osztani a másikkal olyan intim közelségbe kell kerülnünk egymással, amiben úgy érezzük megértenek bennünket, figyelnek ránk és fontosak vagyunk. És természetesen ezt tudjuk viszonozni is, teret, megértést és az érzelmek kifejezésének lehetőségét biztosítjuk a számunkra fontos személynek. Nagyra becsüljük egymást és értékeljük, hogy a másik életünk részét képezi.
Szenvedély
Azt a felfokozott izgalmi állapotot jelöli, ami motiváló erőként hajtja a feleket a szexuális beteljesülés felé. Köznapi értelemben ezt hívhatnánk „kémiának” a felek között. A szenvedély már a találkozás első pillanatában fellángolhat, ha olyasvalakivel találkozunk, akit vonzónak találunk. Az izgalom, amit a szenvedély generál olyan erőket mozgat meg, ami gyorsan és akadályt nem ismerően a vonzalom tárgyához hajt.
Döntés/ Elköteleződés
Ennél a komponensnél érdemes megkülönböztetni, hogy rövid- vagy hosszútávú viszonylatban beszélünk róla. Rövidtávon arra utal, hogy meghoztam egy döntést, hogy szeretem a másikat. Hosszú távon pedig azt az elköteleződést jelzi, hogy mindent megteszek azért, hogy kapcsolatunk fennmaradjon. Az elköteleződés egyik nyilvánosság előtt felvállalt, hagyományosabb módja, amikor a pár tagjai házasságot kötnek és kimondják, hogy együtt szeretnék leélni az életüket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kizárólag a házas párok lehetnek elkötelezett kapcsolatban és az elköteleződés nem is csak a szerelmi kapcsolatokra korlátozódik, hiszen a mély baráti kapcsolatoknak, vagy a szülő gyermeke iránti kötelékének is igen markáns eleme.
Miből mennyi az ideális? Attól függ mit szeretnénk…
Általánosságban elmondható, hogy az összetevők külön választhatóak, de hatnak egymásra. Mindegyik elemnek fontos szerepe van a párkapcsolatban, de nem minden párkapcsolatban van mindegyik ugyanolyan erősen jelen és az is látszik, hogy a komponensek megoszlása a párkapcsolat életével előrehaladva is változik. Valójában különféle típusú „szerelem” generálható az egyes komponensek korlátozásával, különböző mértékű kombinálásával. Ha például kifogy a szenvedély, akkor egy meghitt, de baráti kapcsolatunk marad, hisz az intimitás és az elköteleződés megvan. Szeretjük egymást, viszont a hevesen lobogó tűz kialudt, az izgalom, a testi vágy, amit a szenvedély hozhat, lelankadt.
A három komponensnek különböző tulajdonságai vannak. Az intimitás és elköteleződés felett jellemzően több tudatos kontrollt gyakorlunk, azonban igen csekély „beleszólásunk” van abba, hogy ki iránt érzünk elsöprő testi vonzalmat. A szenvedélyt általában tudatosabban megéljük, tisztában vagyunk azzal, hogy kit találunk vonzónak, míg az intimitás és elköteleződés tudatos észlelése nagyon változó lehet. Sokszor megéljük az intimitással összefüggő meghitt pillanatokat anélkül, hogy tudnánk róla, vagy nevén neveznénk. Az elköteleződésünk mértékéről pedig gyakran csak akkor kapunk képet, amikor valaki, vagy valami folytán megkérdőjeleződik. Hosszútávú kapcsolatokban a szenvedély általában az idő múlásával együtt valamelyest csökkenni kezd.
Az egyes összetevők fontossága attól is függ, hogy rövid- vagy hosszútávú kapcsolatról van-e szó. A rövidebb távú és főként romantikus jellegű kapcsolatokban leginkább a szenvedély viszi a pálmát, mérsékelt szintű intimitás mellett. Ilyenkor az elköteleződésnek van a legkisebb szerepe, már ha kap egyáltalán szerepet. Ezzel ellentétben a hosszútávú kapcsolatok legfontosabb elemei az intimitás és az elköteleződés, mivel ezek nélkül nagyon nehezen fenntartartható egy kapcsolat. A három elem nincs minden fajta szeretetteli kapcsolatban egységesen jelen. Az intimitás például a legtöbb mély kapcsolat központi eleme, legyen szó szülő, testvér, szerelmi partner, vagy közeli barát iránti érzésekről. A szenvedély inkább bizonyos kapcsolatokra korlátozódik, főként a romantikus kapcsolatokra. Az elköteleződés komponens nagyon változó mértékben van jelen a legkülönfélébb kapcsolódási típusokban. Példának okáért a szülő gyermeke iránt érzett szeretetében az elköteleződés nagyon nagy mértékben jellemző, míg relatíve alacsony mértékű azok iránt a baráti ismerősök iránt, akik folyamatosan változnak az élet során.
A modell alapján a három összetevőből kombinálva 8 lehetséges kapcsolódási típus jöhet létre:
Nincs szerelem: Első esetben egyik összetevő sincsen jelen a két fél között, tehát nem is beszélhetünk szerelemről és tulajdonképpen semmiféle kapcsolatról sem.
Kedvelés: Ez esetben az intimitásból van a legtöbb, de nincsen sem elköteleződés, sem szenvedély. Az elköteleződés nélküli baráti kapcsolatokra, ismeretségekre jellemző.
Bolond szerelem: Elsöprő szenvedély és kémia dúl a felek között, viszont nincs sem intimitás, sem elköteleződés. Ilyen lehet egy futó kaland, amikor erős fizikai vonzalmat éreznek a felek egymás iránt és ez gyorsan szexuális beteljesüléshez vezet. Amikor pedig ez megtörtént és „jóllaktak” egymással, a többi összetevő hiányában csekély dolog marad, ami fenntarhatná a kapcsolatot.
Üres/kihűlt szerelem: Amikor eldöntöttük fejben, hogy szeretjük a másikat, de az érzelmi és motivációs komponens kevés, vagy teljesen hiányzik. Nincs elég intim közelség a felek között és a szenvedély kihűlt, vagy nem is volt meg.
Romantikus szerelem: A szenvedély és az intimitás megvan, de nincs elköteleződés.
Baráti/ társ kapcsolat: Nagyfokú intimitás és komoly elköteleződés jellemzi, de nincsen szenvedély a kapcsolatban. A hosszantartó, mély baráti kapcsolatok vagy hosszú ideje tartó házasságok sajátossága lehet ez a fajta kapcsolódás.
Vak szerelem: Ahol viharos szenvedélyek dúlnak és erős az elköteleződés. Két ember hirtelen egymásba habarodik és gyorsan összekötik az életüket, mielőtt mélyebben megismerték volna egymást és az intimitás kettejük között még nem tudott kibontakozni. Elképzelhető az is, hogy a felek idealizálják a másikat, „rózsaszín köd” veszi körül őket és egy saját idealizált fantáziaképüket látják a partnerben. Egy egyoldalú, rajongói kapcsolat is lehet hasonló.
Beteljesült szerelem: Ilyenkor mind a három összetevő megfelelő arányban jelen van a kapcsolatban. Megvan az érzelmi egymásra hangolódás, a testi vonzalom és szenvedélyes izgalom a másik iránt és a felek meghozták azt a döntést, hogy elköteleződnek közös párkapcsolatuk fenntartására.
A vizuális típusoknak pedig jöjjön ugyanez egy sematikus ábrán szemléltetve, ahol a Sternberg féle háromszög csúcsai jelölik a három fő komponenst és az ezekből húzott nyilak pedig az összetevők kombinációjaként kapott különféle kapcsolódási típusokra mutatnak.
Természetesen egyik kapcsolat sem szorítható be tisztán egy típus kategóriába, de az ilyen egyszerű és közérthető modellek segíthetnek minket abban, hogy elkezdjünk gondolkodni a (pár)kapcsolatainkról.
Források:
- Brown, B. (2013) Bátraké a boldogság. Budapest: Bookline.
- Sternberg, R. J. (1986) A Triangular Theory of Love. Psychological Review, 93/2, 119-135
szerző: Pálinkás Fruzsina