Vajon mennyiben más egy hagyományos családban és egy mozaikcsaládban nevelkedni? Tapasztalataink szerint bár az alapvető körülmények eltérőek a két családtípus között, éppolyan megfelelő vagy terhelt lehet egyik, mint a másik.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges leány. Midőn a leány házasulandó sorba lépett, a falu legényei mind egy szálig igyekeztek elnyerni a leány kezét. Egyikük rózsacsokorral, másikuk díszes szóvirágokkal, a harmadik erőfitogtatással próbálta lenyűgözni kedvesét… Valóságos kis népmesét költhetnénk a történetről, de a végén úgyis oda lyukadunk ki, hogy hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, szaporodtak és sokasodtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Na de mi van, ha mégsem így történt? Mi van, ha a házasságuk megromlott és úgy döntöttek, hogy elbúcsúznak egymástól? Akkor nem élhetnek boldogan, amíg meg nem halnak?

A mesékben gyakran találkozni özvegyekkel és gonosz mostohákkal is, akik szegény mostoha gyermekeinek élete igen keserű. A valóságban ennek nem kell így lennie, de ilyesmiről ritkán szól a fáma.

Amikor egy szülőpár a válás mellett dönt és egyikük vagy mindkettőjük újra családot alapít, akkor mozaikcsalád jön létre. Sok tényezőn múlik, hogy az új család élete mennyire kiegyensúlyozott. Az viszont kétségtelen, hogy kellő odafigyeléssel éppoly boldog gyermekkora lehet egy ilyen családban felnövekvő személynek, mint aki hagyományos családban nőtt fel.

Gyászmunka

Akár tetszik, akár nem, az a családtag, aki házastársként vagy gyermekként átél egy válást, veszteséget szenved. Az ilyen események feldolgozásához gyászmunka szükséges. Az olyan elvált családokban, amelyeknél erre nem fordítanak kellő figyelmet, a családtagok igen nehezen léphetnek túl a traumán.

Ha az új család alapítása kellő gyászmunka nélkül történik, az már önmagában ronthat az új rendszer sikeres kialakításának esélyein.

Abban az esetben viszont, ha tudatosan állnak a kérdéshez, és kellő időt és figyelmet hagynak maguknak és a gyermeknek az események feldolgozására, továbblépni is könnyebb lesz.

Kommunikáció

Egy érzelmileg terhelt időszakban nehéz mindig megfontoltan, higgadtan kommunikálni. Ennek következtében sokszor igen későn mondódnak ki olyan dolgok, melyeknek már rég el kellett volna hangozniuk. Akár házastársunk, akár gyermekünk felé. Azonban minél későbbre halasztjuk egy fontos kérdés megbeszélését, annál nagyobb szorongást keltünk vele. Ez nemcsak a válás körüli eseményeknél, hanem az új párkapcsolat bevezetésénél is fontos. Mindkettő alapvető változásokat okoz saját magunk és gyermekünk életében is.

Így titkolózás helyett a jövőbeli kilátások alapos átgondolása mellett a nyílt, őszinte kommunikáció a legcélravezetőbb.

Sokszor előfordul, hogy a szülő maga is fél gyermeke reakciójától, így vagy késlelteti a beszélgetést, vagy odáig megy, hogy a gyermeket kérdezi meg egy-egy döntéssel kapcsolatban. Holott ezekben a témákban nem várhatjuk, hogy a szülői felelősség terhét a döntésekről a gyermek viselje. Ez nem az ő feladata.

Lojalitáskonfliktus

Az elvált szülők gyermekei sokszor élik meg, hogy bár szeretnének mindkét szülőhöz lojálisak maradni, ezt a felnőttek viselkedése nem támogatja megfelelően.

Például, ha a válás körülményei konfliktusosak, és a szülők a gyermek füle hallatára szidják egymást, a gyermek nem élheti meg azt a természetes igényét, hogy anyát és apát is bárhol és bármikor egyformán pozitívan ítélhesse meg. Képzeljük el, hogy mi történik, ha belép az életébe egy újabb szereplő, szülője új párjaként! Hogyan tekintsen rá? Mostohaként? A szó már önmagában pejoratív! Pótszülőként? Ha az egyik szülője nem is él, akkor sem pótolható más által.  Barátként? A szülő párjára, aki nevelőként lép elő, nem szerencsés barátként tekintenie.  És vajon mit szól a másik szülő, ha megtudja, hogy gyermeke jóban van exének új partnerével? Vajon elárulja-e a gyermek tulajdon édesapját, ha kedvelni kezdi édesanyja párját? Költői kérdés, minden esetre a gyermek sokszor egészen összezavarodhat ezektől a gondolatoktól és ez komoly szorongásig fajulhat. Mindez megelőzhető, ha a szülők egymáshoz való viszonya és kommunikációja a válással együtt is megfelelő, és ezt a gyermek felé is következetesen képviselni tudják.

A családi rendszer

Egy mozaikcsaládban épp úgy szükség van saját szokásokra és szabályokra, mint egy hagyományos családban.

Ezek felelősek ugyanis a családi szerepek és közöttük fennálló kapcsolatrendszerek gördülékeny működéséért. A kialakításuk és fenntartásuk vagy felülbírálásuk igen hosszadalmas és energiaigényes munkát igényel. Különösen egy mozaikcsaládban, ahol már korábbi megszokott minták helyett újak kialakítása szükséges sok-sok alkalmazkodással. Ha erre gondos figyelmet helyezünk és átgondoltan lépünk át a mozaikcsaláddá válás küszöbén, akkor a családi gépezet igen olajozottan működhet.

A mozaikcsaládok működése igen összetett, így a teljesség igénye nélkül emeltem ki olyan elemeket, amelyek feltétlenül fontosak a kiegyensúlyozott működés szempontjából. Bár ezek a családok is igen sokfélék lehetnek különböző egyéni megoldásokkal, azt nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a harmonikus működéshez elengedhetetlen a korábbi családdal kapcsolatos veszteségélmények feldolgozása, valamint a mozaikcsalád kialakulását megelőző, részletekbe menőkig tudatos tervezés.

Szakirodalom

Bogár, Zs. (2017). Mozaik a családom – kérdések, történetek, megoldások. Budapest: Mozaikcsalád Alapítvány.

Goldberg, H. és Goldberg, I. (2008). Áttekintés a családról. Budapest: Animula Kiadó.