Sokat gondolkodtam rajta, hogy szeretnék-e egyáltalán a válásról cikket írni… Hemzseg a szakirodalom a témában és gondoltam már úgyis mindenki megfelelően informált és edukált válásügyileg. Lerágott csont… Vagy mégsem? Gyakorló pszichológusként rengetegszer találkozom azzal, hogy még mindig milyen sok kérdés, stigma és tabu övezi a válást és sokan nem is gondolják, hogy segítséget kérjenek a veszteségek feldolgozásában vagy az új helyzethez való alkalmazkodásban. Ezért hát nekiültem és összeszedtem pár szakirodalmi és néhány saját gondolatot a támáról, bízva abban, hogy valakit megszólíthatok egy ilyen kihívásokkal teli helyzetben és talán egy kicsit könyebbé teszi, hogy elinduljon a változás felé. Magáról a válás folyamatáról írok, arról, hogy ideális esetben hogyan zajlik és mi az amiben egy szakember segíteni tudja ezt a nehéz időszakot.

---

Napjainkban a válás az élet gyakori és elfogadott velejárója, ezzel együtt viszont erős destruktív hatással van az érintett család minden tagjára, bármely generációhoz tartozzon.

A válási folyamat legtöbbször hosszú ideig tartó, többlépcsős folyamat, amiben sok-sok egymással harcoló érzelem szerepet kap. 

A válási döntést nehezíti, amikor kisgyermek is van a családban. A legtöbb szülőben erős bizonytalanságot és szorongást okoz, hogy nem tudja milyen hatással lesz gyermekére a házasság felbomlása és sok esetben ez a visszahúzó ereje a döntés meghozatalának. 

Extra életszakasz

A családterápiát alapvetően meghatározza a családi életciklus szemlélet, amely a családok fejlődésének tulajdonképpen természetes menetét írja le. Egyértelmű, hogy az addig kétszemélyes párkapcsolatból, az első kisbaba születésével egy sok szempontból más rendszer születik, amihez minden félnek és a család egészének alkalmazkodnia kell. A párkapcsolati életciklust tehát egy kisebb krízis követi, amiből kialakul a kisgyermekes család a maga meghatározó sajátosságaival. Az új szakasz próbára teszi a pár erőforrásait, hiszen rengeteg új feladattal és ami talán még fontosabb új szerepekkel kell megküzdeni. Az addigi férfi-nő diádból egy anya-apa-baba triád alakul és a szülői szereppel való azonosulás rengeteg érzelmet mozgathat meg. A legtöbb válás ebben a kisgyermekes időszakban történik, hiszen a pároknak talán ez a legmegterhelőbb változás eddigi kapcsolatukban.

A válás a családi életciklus szemléletben egy külön “extra” ciklust hoz magával, amikor egy nukleáris családból (ez itt egy csúnya szakszó, a szülők és gyermekeik által alkotott “szűk” családra utal, amibe nem tartozik bele a kiterjedtebb rokonság) két egyszülős családdá válnak és innen fejlődnek tovább külön, de egybefonódó szálakon. 

A válás szakaszának fontos állomása a döntés megszületése, amikor a felek elfogadják, hogy képtelenek problémáikat úgy megoldani, hogy folytatni tudják közös életüket. Ha ez megtörtént, akkor következő lépésként meg kell tervezni a felbontás mikéntjét és egy, a rendszer minden tagja számára elfogadható elrendezés felé mozgatni az eseményeket. Elengedhetetlen a szülőpár optimális együttműködése a gyermekelhelyezés, láthatás és anyagiak kérdéseiben. Amikor pedig a döntés megszületett, a szétválási terv pedig kirajzolódott, érdemes a tágabb családot is értesíteni a válás tényéről.

A fizikai különválás folyamatában jelentős szerepet kaphat az ép család elvesztésének meggyászolása és a házastárs iránti régi kötődés leépítése, a házastársi és szülői szerepek, valamint az anyagiak átszervezése. Rendszerint a tágabb családhoz fűződő viszony is átalakul.

A válás véglegessé tételével a veszteséggel kapcsolatos érzések tovább erősödhetnek, hiszen az újra egyesüléssel kapcsolatos fantáziákat fel kell számolni, az elmúlt házassággal kapcsolatos reményeket, álmokat, elvárásokat el kell engedni. Ilyenkor sok-sok korábbi sérelem újra felszínre törhet és meg kell küzdeni a felgyülemlő dühvel és bűntudattal.

“A válás folyamata az egyik legnehezebb feladat, amelyet racionálisan gondolkodó lényeknek végre kell hajtaniuk.” (Goldenberg, 2008)

A válás folyamata egy rendkívül erőt próbáló időszak lehet és még a legérettebb, legkiegyensúlyozottabb egyéneknek is személyes (és sok esetben tárgyi) erőforrásaik legmélyére kell nyúlni, hogy elérjenek egy békés lezáráshoz. 

A válás 3 szakasza 

A válási folyamatnak három nagyobb szakaszát lehet elkülöníteni. 

1. Érzelmi válás

Ideális esetben az érzelmi válás következik be először, lehetőséget adva annak, hogy a párkapcsolatot érintő heves indulatok el tudjanak csendesedni. Így amikor valóban bekövetkezik a szétválás, az egész procedúra békésebben tud zajlani. Sokszor hallom elvált vagy válásban lévő pár tagjaitól, hogy már semmilyen érzést nem táplálnak egymás iránt, azonban kizárt dolog, hogy egy légtérben legyenek, bármiről személyesen kommunikáljanak és ha esetleg úgy alakul, hogy megpillantják egymást az utcán, inkább áttérnek a másik oldalra, vagy alternatív útvonalat választanak… Ilyenkor elég valószínű, hogy az érzelmi elválás még nem teljesen ment végbe és sok sérelmet, feldolgozatlan konfliktust, kimondatlan érzelmet hordoznak magukban a felek. 

1. Jogi válás

A következő ideális lépcsőfok az érzelmi különválást követően, a jogi válás, amikor – hivatalosan is – megszűnik a házassági szerződés és életközösség.

1. Gazdasági válás

Az utolsó szakasz a hivatalosan is kimondott válást követően mehet végbe, amikor a bíróság a vagyoni közösséget is megszünteti.

A fent leírt sorrend ideális lenne ugyan, de legtöbbször nem így megy végbe a folyamat. Sok példa van arra, amikor “hirtelen felindulásból”, egy aktuálisan elszenvedett sérelem miatt indulatból, dühből vagy bosszúból válnak el a felek, viszont érzelmileg “nyakig benne maradnak” a kapcsolatban. Ilyenkor évtizedekig is tartó válási harcok következhetnek, amit végeredményben minden érintett megszenved, mind anyagilag, mind érzelmileg és ezekből adódóan sokszor fizikailag is.  

A válási folyamatban kiemelkedően fontos szempont, hogy a szülőpár gyermekei -átvitt értelemben – mit visznek magukkal. Az egyik legnehezebb, azonban szükséges feladat, hogy a szülők együtt tudjanak működni közös gyermekeik érdekében és habár párként többé nem, de szülőpárként egy egységet alkotva megtalálják a közös nevezőt gyermekeik nevelésében. A válás gyermekekre gyakorolt hatását véleményem szerint ez a szülői viszony határozza meg leginkább és a relatíve békés szülői kapcsolat olyan biztonságérzetet nyújt a gyermekeknek, ami erőforrás számukra a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásban.

Miben és hogyan segíthet a szakember?

Egy külső segítő abban támogathatja a folyamatot, hogy ne egy csúnya és eldurvult harccá, vagy elhúzódó pereskedéssé alakuljon a válás. 

Mediáció

Szerte a világban gyakran alkalmazott segítség a válási mediáció, ami tulajdonképpen egy közvetítéses konfliktuskezelés. Abban segít, hogy a házasfelek együtt tudjanak működni és peren kívül megállapodjanak a válást övező fontosabb kérdésekben. 

Egyéni tanácsadás vagy szülőkonzultáció

Sokszor előfordul, hogy a gyerekek mentén kerülnek szakemberhez a váló felek akár egyéni, akár páros helyzetben és ilyenkor érdemes a megváltozott szülői szerepek újradefiniálásán dolgozni, segíteni a szülőket abban, hogy szülői pozíciójuk erős maradjon és szülői funkcióikat el tudják látni. 

A szülői kapcsolat újra-alkotásába igencsak beleszól az, hogy a váló partnerek milyen érzelmi viszonyban vannak egymással és a fent leírt érzelmi válásban hol tartanak.

Válásterápia

Válásterápiát család-és párterapeuta kollégák végeznek és az a célja, hogy ideális sorrendben (érzelmi-jogi-gazdasági válás) következzen be a válás. Ehhez segíteni kell a feleket abban, hogy el tudjanak szakadni, búcsút mondani és elengedni egymást. 

A szakember segíthet abban, hogy:

• lehetőség legyen elmondani, hogyan élték meg a házasságot a felek. Ilyenkor lényeges, hogy a jó és a rossz élmények ugyanúgy helyet kapjanak és mindketten kifejezhessék az érzéseiket, őszinte megéléseiket és ezt ne vitassa el tőlük senki! 
• eljussanak a megbocsátáshoz, ami a szülőként való együttműködésükben kulcsfontosságú lesz
• legyen lehetőségük és képességük köszönetet mondani egymásnak a fontos és jelentős dolgokért, amiket közösen elértek/megéltek.

Ha a megélések és érzelmek megosztásra kerülnek, meg tudnak bocsátani egymásnak és számba véve a közös életüket köszönetet tudnak mondani egymásnak, akkor ennek következménye tud lenni az elengedés. A fájdalom és csalódás persze nem elkerülhető ekkor sem, de talán könnyebben kontrollálható, mederben tartható.

Optimális esetben a gyerekeknek már ezután az érzelmi elengedés után lenne jó elmondani a válás tényét, hiszen a szülők jobban megdolgozták egymás közt a felmerülő kérdéseket és több mindenre tudnak biztos válaszokat adni. Legjobb, ha a válás történetét közösen tudják a gyerekeknek elmondani, mivel az azt közvetíti, hogy a szülei ezután is a szülei maradnak, attól függetlenül, hogy nem alkotnak többé egy párt. Ezzel is növelve a gyermek biztonságérzetét ebben a bizonytalan helyzetben,

Amikor a válás megtörtént és a felek békésen el tudják engedni a párkapcsolatot, segíthet, ha a házassági ceremóniához hasonlóan egy lezáró ceremónia keretében adják meg az elválás szentségét és elköszönnek, elbúcsúznak a régi kapcsolattól. 

Egy válás sohasem könnyű, de a tudatosságunk, önismeretünk növelésével, egymás tiszteletével és az érzelmeinkről való őszinte gondolkodással tehetünk azért, hogy elviselhetőbb és talán még személyiségfejlesztő hatása is legyen.

Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége ezen az úton, forduljon bizalommal egy Ön számára szimpatikus segítő szakemberhez!

Felhasznált irodalom:

• Goldenberg, H. & I.: Áttekintés a családról. I. kötet, Animula kiadó, 2008 
• Wallerstein, J. S. (1991). The long-term effects of divorce on children: A review. Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry, 30(3), 349-360.
• Kressel, K., & Deutsch, M. (1977). Divorce Therapy: An In‐Depth Survey of Therapists’ Views. Family Process, 16(4), 413-443. ◦ Sprenkle, D. H. (2014). Divorce Therapy. Divorce Therapy, 5.