Egy gyermek első három éve, bármily hihetetlenül hangzik, rengeteg munkával és tanulással van tele. Fejlődése során vannak olyan változások, amik fokozatosan mennek végbe, míg mások ugrásszerűek. 

A fejlődés mozgatórugói ebben a korai időszakban az idegélettani változások, amik újabb és újabb képességekkel ruházzák fel a kisgyermeket. A gyermek fejlődéséről való gondolkodásban ugyanakkor egyértelmű, hogy nem csupán biológiai tényezőkről beszélünk, hanem figyelembe vesszük azt is, hogy a  társas viszonyulások és a baba pszichológiai világa hogyan alakul. A biológiai érés újfajta kapcsolódási módokat és viselkedést eredményez. Gondoljunk csak arra, micsoda változás, amikor az addig egy helyben jól eljátszogató kisgyermek egyszer csak elkezd mászkálni… A fejlődéslélektan több nagyobb bio-szocio-pszichológiai fordulópontot ír le, ami meghatározó a csecsemő első éveiben. 

Az első nagy változás a csecsemő és a család életében a szülés/születés. A csecsemő élettani működése és társas környezete gyökeresen megváltozik, életében először találkozik közvetlenül emberi lényekkel, megkezdődik a szüleivel való társas kapcsolata. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a szülők is ekkor találkoznak először gyermekükkel és ha első babáról van szó, először “születnek szülővé” ők is. A születést sok-sok várakozás, izgalom, tervezgetés előzi meg és óhatatlanul kialakul a fejünkben egy “elképzelt baba” képe . Emiatt a babára pedig már születése előtt temérdek elvárás nehezedhet, amit a szülők saját fantáziái (“felhőtlen boldogságot fog hozni az életünkbe”), a szülők családjainak elvárásai és nem utolsósorban a kulturális/társadalmi elvárások támasztanak (pl. hogyan kell viselkednie egy kisfiúnak).

A csecsemő jelenét nagyban meghatározza a hozzá fűződő jövő….

A következő átmenet 2-3 hónapos korra tehető, amikor megjelenik az úgynevezett szociális mosoly. Ez a fajta mosoly fontos szempontból különbözik a már korábban is megjelenő “gázmosoly”-tól (ami a baba a pocakját feszítő kényelmetlenségtől megszabadulva, elégedettségében mosolyog), hiszen egy társas mozgatója van: egy másik arc mosolyára válaszol. A baba gondozójából ez a gyönyörű mosoly pedig általában rendkívül pozitív érzelmeket vált ki és egy szoros kapcsolatról ad visszajelzést, erősíti a szülő-gyermek köteléket, ami a baba szempontjából létfontosságú. Ebben az időszakban fontos fejlemény még  az etetés, alvás-ébrenlét és napirend ritmusának finomodása, a baba és környezete egyre jobban alkalmazkodik egymáshoz. Amennyiben az összehangolódás megtörténik, az elsődleges gondozó megéli első nagy sikerét. Hurrá!! Viszont, ha alvási, evési nehézségek adódnak, nem áll be a napi ritmus és baba-mama/papa nem tudnak összecsiszolódni, jelzés lehet arra, hogy valami bújkál ennek a hátterében és érdemes utánamenni. 

A 6-9. hónapra a baba lendületes növekedést mutat. Születési súlyának akár háromszorosát is elérheti. Látása, mozgása intenzíven fejlődik. Mozgását egyre finomabban tudja koordinálni, így a környezetében lévő tárgyakat is egyre ügyesebben képes manipulálni, felfedezni. A baba 6-8 hónaposan már támasztás nélkül, biztosan ül egyedül, 8-9 hónaposan pedig mászni kezd. Újonnan szerzett hatékony helyváltoztató képességével a baba önálló felfedező utakra indulhat és saját szándékától vezérelve ő maga irányíthatja, hogy gondozójához, vagy egy tárgyhoz mennyire szeretne közel vagy távol lenni, vagyis társas viszonyait szabadon alakíthatja. Ebben az időszakban jellemző, hogy a csemete előszeretettel ismételget számára érdekes változásokat okozó cselekedeteket, mint például egy csipogó játék gombjainak nyomogatása, hiszen egyre jobban felismeri a kapcsolatot saját viselkedése és a környezetben okozott változások között. “Ezt én csinálom és baromi izgalmas!” 🙂 

Ebben az időszakban fontos kognitív, vagyis gondolkodásbeli változások is végbemennek. Kialakul a tárgyállandóság, ami azt jelenti, hogy a kisded tudja, hogy egy tárgy nem tűnik csak úgy el, hanem akkor is ott van, ha épp nincsen róla közvetlen érzékszervi tapasztalata. Rengeteg aranyos video kering a világhálón arról, ahogy a különböző korú babák keresik (vagy épp nem keresik) az eltakart tárgyakat.

A babáknak ezzel együtt fejlődik az emlékezete is. Egy klasszikus fejlődéslélektani kísérletben különböző korú babák megtanulták, hogyan kell a lábikójukra erősített madzag segítségével a kiságyuk fölé rögzített mobilt mozgatni. A 2 hónapos babák mindössze 1-2 napig voltak képesek felidézni a játék beindításához szükséges mozgást, míg a 6 hónapos babák 2 hétig is emlékeztek ugyanerre és később, mikor közvetlenül már nem tudták felidézni, emlékeztető segítségével még 21 nap után is eszükbe jutott a szabály. Ez utóbbi arra ad bizonyítékot, hogy kisgyermekek féléves kortól képesek emléknyomokat rögzíteni és előhívni. 

Ebben az időszakban a társas viszonyulások is jelentősen változnak. Az aktív, önálló helyváltoztatás és a fejlődő biológiai érzékelő funkciók következtében kinyílik a világ a baba előtt. Egyre intenzívebben fedezi fel környezetét, érzelmei sokszínűbbé válnak, emlékezete és kategorizációs képessége fejlődik és fokozottabban megjelenik a félelem, mint a túlélés szempontjából fontos érzelem. Az első életév második felében, 9-10 hónapos kor körül kezdenek el a gyerekek egyre bizalmatlanabbá válni az idegenekkel szemben, illetve szeparációs reakciót adni az elsődleges gondozójuk eltávolodására. Vagyis ekkor kezd el megjelenni a kötődési viselkedés. Eleanor Maccoby szerint a kötődésnek négy egészen egyértelmű jele van: (1) a csecsemő szervezett próbálkozásokat tesz, hogy kapcsolatba léphessen a másikkal (pl. szorosan követi édesanyját mindenhová), (2) nyugtalansággal tölti el, ha elválik gondozójától (pl. édesanya elhagyja a szobát, ahol van), (3) boldog, amikor újra találkozik a kötődési személlyel, (4) akkor is a kötődési személy felé irányítják cselekedeteiket, ha az nincs jelen (pl. játék közben hallgatják édesanyjuk hangját).

A 7-8 hónapos babáknál még egy nagyon fontos szociális fejlemény észlelhető, mégpedig az, hogy képes közös figyelemben osztozni az elsődleges gondozójával. Szakzsargonnal élve ezt neveznénk másodlagos interszubjektivitásnak, ami azt jelenti, hogy a baba és gondozója képes közösen figyelni egy rajtuk kívül lévő tárgyra, vagyis ha az anya és a baba épp egymást nézi, de anya hirtelen kitekint jobbra, akkor a 7-8 hónapos csecsemő már követi anyja tekintetét és elnéz ugyanabba az irányba. Ennek a jelenségnek pedig egy jellegzetes példája, hogy a baba édesanyját szociális referenciaként kezdi használni. Amikor a baba egy ismeretlen helyzet elé kerül, visszanéz elsődleges gondozójára és valamilyen jelzést vár arról, hogyan kell érezzen és cselekedjen ebben az új helyzetben. Ha anya például aggodalmasan néz, habozni kezdenek, bizonytalanná válnak és valószínűleg nem mennek tovább. Ha viszont anya mosolyogva bíztat, azt jelzi, hogy szabad az út és nyugalommal haladhatnak előre az újabb felfedezések irányába. 

Forrás:

Cole, M., & Cole, S. R. (2006) Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest